English
Dublinig ismét megúsztam szárazon. Közben a Londonban beszerzett mobil kártyám sem működött már (csak a UK területén volt valid), ez némi kommunikációs nehézséget okozott. Úgy volt, hogy sínen leszek szállás ügyben, de sajnos az itt élő haveromnak nehézségei kerekedtek, így rögtönöznöm kellett. Ismerős ismerőse fogadott a hajlékába újból.
Élveztem ismét az esőmentes időjárást, mellékutakon endúrózgattam. Aztán az egyik pihenő alkalmával észrevettem valami furcsát a motoron. Ahogy ránéztem valami nem stimmelt… hiányzott a hátsó dobozom! Benne az esővédő overallom, lábvédőm, a vadászkesztyű, láncspray, ducktape, és néhány egyéb felszerelés. Semmi nélkülözhetetlen nem volt benne, de nem hagytam annyiban, visszafordultam. A GPS által rögzített útvonalon kb. 20 km-t robogtam vissza, sajnos eredmény nélkül. Nem leltem meg a dobozt, ami talán esés után lepattant az aszfaltról. Talán egyszer egy farmer megtalálja a bozótban, és a benne lévő matricák alapján megkeres e-mailben és visszaküldi. Az idő vasfoga nehezen fogja kikezdeni a zárt dobozt, hacsak szét nem tört. Reméltem, hogy a problémák már elérték a maximum szintet, ezzel tudtam csak vigasztalni magamat. Beázás plusz doboz elhagyás elég volt. (Azt hiszem a legutóbbi offroad út Albániában nem tett jót a doboz felfogatásának, sejtésemet megerősíti, hogy a segédvázam is eltört akkor.)
Megérkeztem Dublinba, a címet hamar megtaláltam. Aznap este vendéglátóm, Feri főzött finomat, majd lehajtottunk pár sört és egy üveg whiskey-t is sikerült benyelnünk. Állítólag volt is némi mozgáskoordinációs problémám emiatt, de szerintem meg ki van zárva, mert nem emlékszem.
Írország fővárosát még a vikingek alapították. És részemről a Világ Kocsmafővárosa címet is kiérdemli. A híres ír származású embereket hosszasan lehetne sorolni, Dublinban született Oscar Wilde, James Joyce, George Bernard Shaw, és Gulliver alakjának kitalálója is itt látta meg a napvilágot.
És a zenetörténelem mára már legendás együttese, a U2 is itt alakult. Nekem Ők személyes kedvenceim, 1980 óta felívelő pályájuk sokak számára adott meghatározó élményt. A U2 tagjai (együttesen és külön-külön is) sokszor összefogtak más zenészekkel, művészekkel, hírességekkel és politikusokkal, hogy felhívják a figyelmet olyan problémákra, mint a szegénység, betegségek vagy társadalmi igazságtalanságok. A kampányok eredményessége néha felvet objektív kérdéseket, a példamutató szándék azonban megkérdőjelezhetetlen.
Új nap virradt, ismét eső nélkül, ráadásul hétvége következett. Miután az opálos homály kitisztult a fejemben az előző esti ivászattól, találkoztam végre Csaba haverommal, akinél az első verzió szerint aludtam volna. Akkor épp hosteleket igazgatott, így beszállásoltuk magunkat az egyik belvárosi szállóra, a motor pedig a mélygarázsban pihenhetett biztonságban és szárazon. Ez után városnézés következett, megnéztük a híres „tű”-t. Ez is olyan fallikus szimbólum akar lenni, mint az Eiffel-torony, de egyszerűségében irtózatosan fantáziátlan, egyszersmind szánalmas is. 120 m magas vasdarab, tényleg egy óriási tű. Csak az jutott róla eszembe, hogy nem jut eszembe róla semmi. Nem igazán értem mit akar jelképezni, de ha tudnám, akkor is rémesen egyszerű alkotás, én erre nem tudnék büszke lenni, mint ír hazafi.
Függetlenítettük a telefonomat, ír SIM kártya is került bele, aztán következett a Temple Bar. Már karácsonyi volt a hangulat errefelé is, Temple Bar a szórakozó negyed és egy kocsma neve is egyben. Utcazenészek, kapatos társaságok, itt-ott rókázó emberek kint, bent tumultus, ír kocsmazene (élő!), és elpusztíthatatlannak tűnő vidámság. Errefelé mindig szar az idő, a nyár tényleg el tud múlni egy hétvége alatt. Tehát legtöbbször már csak a klíma miatt is jobb a kocsmában, mint kívül. Ahogy Amszterdamba füvezni járnak az emberek, ide kocsmázni, egy-egy hétvégére. Az írek amúgy statisztikailag is rengeteget isznak, és talán a különös ír-magyar szimpátiának ez a hasonlóság az egyik magyarázata.
A sör, cigaretta és általában az élvezeti cikkek iszonyatosan drágák (főleg a magyar keresetekhez képest). Mégis minden kocsma dugig volt. Javarészt persze inkább külföldiek a vendégek, a helyieknek megvannak a megszokott pubjaik, kevésbé felfokozott hangulattal. Voltunk ilyenben is. Rengeteg brazil érkezik mostanában, mint bevándorló, sok pubban legeltetheti a szemét a férfinép a csinos pultos lányokon. A nyilvánosan utcán vizelő és hányó részegek az utcaképhez tartoznak.
Írország az EU-s csatlakozással gazdaságilag ugrásszerű fejlődésnek indult hajdanán, viszont a szellemi tőke hiánya miatt, a források elapadtával csőstül jönnek a bajok. Ugyan ma Európában itt a legmagasabb a minimálbér, a kedvező adózási szabályok miatt itt található több világcég központja is (pl. facebook és google), de vannak bajok a felszín alatt.
