Eindhovenbe bőven sötétedés után érkeztem, az ilyen szakaszokat abban az esetben szándékoztam bevállalni, ha tuti a szállásom, biztos a célpont. Az út során többször fogadkoztam már, hogy sötétedés után nem vezetek lehetőség szerint, hiszen a fagyban motorozás nappal is veszélyesebb az átlagosnál, persze ezt rendre megszegtem a későbbiekben. Tehát megérkeztem a tutiba, aznap péntek este volt. Régi barát volt a vendéglátóm, egy fiatal házaspárról van szó, melynek hölgy tagja földim is. A férj fogadott, mivel a neje épp Magyarországon versenyzett, ugyanis Ő Európa-bajnok karatéka, és csak vasárnap érkezett vissza. Ígéretem szerint csak azután indulok tovább, miután találkoztunk. Szükségem is volt egy kis pihenésre, ez hamar kiderült az első kisdolog után. Valószínűleg a hólyagom nem szerette a nedves borogatást, amit a ruha biztosított, menetszéllel hűtve. De hamar rendbejöttem, talán a Bavaria sör gyógyhatása is segített.

Ezen a hétvégén igazi hollandos vendéglátásban volt részem, megnéztük Eindhoven érdekesebb helyeit, köztük a PSV Stadiont, volt szerencsém látni a méltán nagyhírű és igen látványos Glow-fényfesztivált is.

Elméleti és gyakorlati oktatásban is részesültem azokból a dolgokból, amiért leggyakrabban Hollandiába utazik az ember fia. (Nem a tulipán, sem nem a sajt voltak ezek, főleg nem a fapapucs.) Érdekes hogy a ki nem mondott fogalomhoz vagy tevékenységhez a hollandok maguk hogyan viszonyulnak, vagy inkább a politika. A déli tartományban az utóbbi években szabályozni próbálták a turizmus vonatkozó ágát, hivatkozva arra, hogy az ország imidzsében nem fest jól a zöld, és ezt nem mint színt említem most. Ennek következtében a hétvégi célzott turizmus Belgium irányából szinte a nullára csökkent, Maastricht (a legdélebbi holland város) a csőd szélére került a bevételek kiesése miatt. Lényegében megszűnt a coffeeshopok mellett az éttermek forgalma, a parkolási bevételek is jelentősen csökkentek. Igen nagy összegekről van szó, a szóbeszéd szerint már nem sokáig lesznek ugyanazok a döntéshozók. Amszterdamra ezek a szabályok nem vonatkoznak, ezért is érthetetlen, miért erőszakolnak meg egy ma már hagyományosnak mondható ország-képet, tiltanak olyat, amely ráadásul erős gazdasági tényezőként a költségvetéshez is hozzájárul. Hollandiában egyébként ez az itthon illegális dolog a mindennapok része, ezt talán mindenki tudja, ott minden háztartásban előfordul a cukortartó mellett. Használja fiatal és öreg. Tudni erről és tapasztalni nem ugyanaz, én ezt vontam le tanulságként. Az emberek sokkal több közösségi dologban vesznek részt együtt, egy városi rendezvényen a nyugdíjastól a kölykökig, vagy kisgyermekes párokig mindenki a legtermészetesebb módon élvezi a programokat.

Eindhoven egyébként 1891 óta tulajdonképpen a Philipsszel együtt fejlődött, a világcégnek ma is itt van a tudásbázisa, és ezért is a fény városa megnevezés. Hollandia pár évvel ezelőttig a világ legmagasabb embereinek országa volt, azonban a statisztikát lerontotta a nagyszámú bevándorló, így ma csak a második ebben a tekintetben. A legtöbb jövevény (legalábbis Eindhovenben) marokkói. Igazából nem annyira az újonnan betelepültekről beszélhetünk ma már, hanem generációk élnek itt is, hasonlóan más nyugat-európai országokhoz. Elmentünk a piacra is, ahol igazi színes kavalkád fogadott, mind árusok, mind vásárlók tekintetében, ugyanez vonatkozik természetesen a kínált árucikkekre is.

A hollandok a mai globális felmelegedés idején (ez a homoszexuálisok tekintetében is mintha igaz lenne) is teret nyernek a tengertől, elképesztő, gigantikus gátrendszereket építenek, vízmérnököknek ideális terepgyakorlati helyszín.

A közlekedésre jellemző, hogy a sebességkorlátozásokat ott tartják be ahol szükséges, bár ez a fritzeknél is így van, a táblákkal jelzett limit, plusz 10-20 % úgy láttam a legtöbb helyen belefér. Ahol telepített sebességmérő van, ott rutinosan le is lassul a forgalom. Tehát normálisnak mondható a közlekedési morál, a miénkhez viszonyítva. Kivéve a gyalogos átkelőhelyeket. Úgy értem az nálunk nagyon messze van attól, amit itt láttam. Minden alkalommal türelmesen megvárják, míg a gyalogkakukk áttipeg a zebrán. Mondjuk, az átkelők láthatóak is az autósok számára… A rend őreinek viszont kevés a tekintélye, és a hatásköreik is szűkek. Valahogy mégis polgárbarátibbnak tűntek, olyan benyomásom volt mintha azért lennének az utcán, hogy szolgáljanak és védjenek, nem pedig, hogy teljesítsék az aznapra szolgálatfelvételkor az eligazításon a kapitány által előirányzott büntetési normát, különben tán még fegyelmit is kockáztatnak.

Vasárnap eszembe jutott, hogy van itt egy fazon, akivel jó lenne találkozni ha már itt vagyok németalföldön. Rákerestem az interneten és kiderült, még útba is esik visszafelé vasárnap a város ahol lakik, amikor majd autóval átruccanunk a feleségért a német oldalra. Felvettem tehát a kapcsolatot vele, és megegyeztünk egy találkozóban, nála a lakásán. Sjaak Lucassenről van szó, aki hallott róla annak nem kell magyarázni ki is Ő, aki meg nem annak csak annyi, hogy a csávó 2013-ban Alaszkában és az északi-sarkon fog motorozni R1-es Yamahájával. Aztán a Déli-sarkon… Persze speciálisan felkészített gépről van szó, erre a célra gyártott utánfutóval, amely a lakhelye is lesz a kb. 40 nap alatt. Sjaaknak nem ez az első extrém túra vállalkozása, 2006 óta ebből él. Tehát rövid időt vendégeskedtem nála, készítettünk közös fotót az utókornak, sajnos a motorja nem volt ott, de a speciális gumit és az abba való szögeket megmutatta.