A tavalyi motoros kutyás kalandunk sikerére való tekintettel ismét a fejembe vettem egy nagy utazást, természetesen hű társammal Brigivel. A terv 9000 km, Szlovénia-Olaszország-Franciaország-Andorra, Észak-Spanyolország, Portugália, vissza az útvonal ugyanezeken az országokon keresztül, csak délen. Az előző évben télen utaztunk, ezért a napsütést és a meleget üldözve kihagytunk pár helyet, maradt felfedezni való...
És következett is az utazás egyik felejthetetlen csúcspontja, a La Route des Grandes Alpes (amely Európa egyik legmagasabban fekvő és legszebb panorámaútja), és a Col du Galibier hágó, 2645 m magasan.
"A baszkok hazájukat Euskadi-nak hívják, és a nyelvi rokontalanságon kívül genetikailag sem illeszkednek a környező népek közé. De a sapkájuk is egyedi. Mondjuk nem annyira ősmagyaros, nyilván jóval későbbi fejlesztés, ha maradunk a rokon-elméletnél..."
Átvágtunk még Cantabrián mielőtt Asturias tartományba érkeztünk. Végig az autovián haladtunk ismét, ami haladós volt, de nem túl érdekes. A szél továbbra is erős volt, de szinte már fel sem tűnt. Nem is volt szükség a GPS-re, az út mellett tábla irányított a Picos de Europa nemzeti Park felé. Fő nevezetessége a hegyek mellett a Covadonga-tó, amely mesés alpesi környezetben fekszik fent magasan, egy másik gleccsertó, a Lago-Enol mellett.
Faro (és a klub) mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ha két héttel korábban érkezem, belecsöppenhettem volna egy óriási buliba, ugyanis az ez évi találkozón több mint 30 ezren vettek részt. A Moto Clube de Faro Európa legnagyobb létszámú motoros klubja, az eltelt évtizedekben igencsak kinőtte magát. A város is büszke rájuk, hiszen a klubház utcájában egy nagy körforgalom ékessége a kőből kirakott „Faro: The Capital of Biker’s” felirat.
Kerestem hát egy negyvenes táblát, és csináltam egy fotót a jeles alkalomról. Az esti ünnepi vacsora is emlékezetessé tette a napot, már napok óta a tésztát ettem, amit Sevillában kaptam Joachimtól, a desszert az út mellett gyűjtött kaktusz volt.
Úgy döntöttem, hogy továbbmegyek a Sierra Nevadán keresztül Almeria irányába. Az amerikai Sierra Nevada névadóját gondolom a két hegység hasonlósága ihlette meg. Az biztos, hogy ideális helyszín vadnyugati filmek forgatására, erről a tavalyi beszámolómban részletesebben is írtam.
"Santa Teresa Gallurából hamar átért a komp Korzikára, Bonifacio-ban kötöttünk ki. Kiverekedtem magam a városból és elindultam északra kempinget keresni. Időközben megállapíthattam, hogy Korzika a korzikaiaké."
|
|
|
|
|
|
|
English