English
Invernessbe már sötétedés után értem a sok tengerparti nézelődős megálló miatt. A város szélén, épphogy beértem, észrevettem egy hostel táblát, és reagáltam. Errefelé már minden helység és egyéb felirat skótul is ki van írva, hallottam vicces történeteket arról, ahogyan a skótok angolul beszélnek. De sokan nem is beszélnek angolul, főleg vidéken és a kisebb városokban. Szóval találtam egy klassz hostelt. Őket nem reklámoznám ingyen, de a dicséretet megérdemlik, Skóciában többször is aludtam a „cég” szállásán, és a legjobbak közé tartoznak. Ugyanis egy franchise-szerű hálózatról van szó, amit egy nonprofit szervezet fog össze. Elsősorban olcsók, ami persze elvárás egy hosteltől, itt Invernessben volt szerencsém privát szobában aludni, mindössze 15 fontért. Igaz, hogy csak egy ágy fért el a miniroom-ban, meg egy radiátor és egy szék, de csak az enyém volt a 3 négyzetméter luxus. Az internet használatot már nem tudnám méltatni a fentiekhez hasonlóan, drága, és igazából használhatatlan is volt. Hostelekkel egyébként tele van a felföld, ami persze jó, de számomra egy kicsit elvesz a vadregényesség érzéséből. Emiatt azóta sem tudtam eldönteni, hogy akkor most kiütötte-e az első helyről a Highland Albániát.
Megkóstoltam végre a Németországban beszerzett gulyást is. A kérdésre, miszerint, ha ők is tudnak ilyet, miért jönnek hozzánk enni, megtaláltam a választ. Nem tudnak gulyást főzni.
Kezdett fogyni közben az élelmiszer készletem is, pont jókor, mert a konzervekből kezdett elegem lenni. És jött szembe a régi téma a csaptelepek kapcsán. Aki először jár Nagy-Britanniában, hamar szembesülni fog a hideg-meleg vizes csapok különállóságával. Logikailag a mai napig feldolgozhatatlan rejtély számomra ez a különcség. Mert más magyarázatot nem találok. Kádban fürdésnél még ok, kevered a hideget a forróval. Fogat hideg vízben moss, de mi a szitu a folyóvizes mosogatással, mondjuk egy hostelban, ahol magad után illik rendet hagyni? Erre a megoldás egy matrica: „hülyegyerek ez a víz forró” felirattal. Láttam olyan félmegoldást, hogy egy csövön folyik ki ugyan a víz, de a hideg csap felől jeges, a meleg csap felől forró a vízsugár. Értelme csekély. Sőt Londonban voltam olyan új építésű 258 ezer fontos(!) lakásban, ahol a hagyományosat szerelték fel. Talán ez a tökéletlen megoldás a brit nemzettudatnak is része már. Pedig a budit milyen ügyesen kitalálták…
Ide nekem a Loch Ness-i szörnyűt!, ilyen nagy mellénnyel indultam tovább. Inverness ugyanis a tó északi csücske tulajdonképpen, a tervem az volt, hogy legurulok egész végig a Ness mellett, aztán ha meglátom a szörnyet, agyoncsapom. A Ness-tó egyébként a szigetek legnagyobb tava, több víz van benne, mint Anglia és Wales összes tavában együttvéve. Rém unalmas. Nessie szerintem médiahack, amivel turistákat csalogatnak, vagy erdei fenyő, egy tudományosan hihetőbb elmélet szerint. A környéken ugyanis számos kisebb tó is van, amelyeknél már tátva marad a száj is, gondolom a szörnysztori marketinggel akarták ennél a bazi nagy és érdektelen víznél emelni a forgalmat.
Egyedül Urquhart kastélya ami némi érdeklődésre számot tarthat a víz partján. Bár csupán egy rom, de fénykorában a legnagyobb erőssége volt Skóciának. Nessie után is a környéken kutatnak leggyakrabban. A vár előtt magyarokkal futottam össze, így együtt kezdtük a látogatást. Birkóztam szelíd vadkacsákkal, megcsodáltuk a hatalmas kőhajító gépet, de a nagy nézelődésben elveszítettem őket. Mivel elbúcsúzni sem tudtam tőlük, hagytam az autójuk szélvédőjén egy csomag túró rudit, remélem nem nyúlta le senki más.
Már szokásommá válik lassan, hogy elveszek egy-egy fegyvert idegenektől, kihasználva a meglepetés erejét, itt is sikerült megszereznem a posztoló skót szoknyás harcos flintáját, fotózkodtunk is együtt, mert hát kell a bizonyíték.
A kastélyba természetesen van belépő, Britanniában az ilyen látványosságokat nagyon profi módon kerítik be a látogatók elől. Bejárat és/vagy kijárat csak a shopon keresztül, ahol persze bármit megvehetsz. Sőt elég súlyos összeget is el lehet költeni, egy igazi kilt elég drága. Viszont nem kínai cuccokat árulnak (azért némi bizonytalanság van bennem). Ez a szoknya téma érdekes. Errefelé az a kemény, aki ebben jár. Ez a nemzeti dressz a férfiasság és a szabadság szimbóluma is egyben. A kiltet azért a hétköznapokon ritkábban hordják, de ünnepeken olcsóbban kijön a ruha, ha a szmokingból csak a felsőt kell megcsináltatni, alulra jó a nagypapától örökölt kockás szoknya is. A kockásságból pedig kiderül ki melyik klánhoz (családhoz) tartozik. Nem éppen rejtő színek első ránézésre, de hadba is ilyenekben jártak az atyafiak hajdanán. Egyébként csupasz seggel és lógóval, merthogy az alsógatya nem tartozik a hagyományos kiegészítők közé. Tehát a szőrös segg kifejezetten előnyös ilyen viseletben. Nem tudom genetikusan az évszázadok pergése alatt lehet-e vizsgálni a skótokat e tekintetben. (És vajon szőrösebbek-e mint más alsógatyás népek?)
Ha igazán ki akar öltözni egy skót, akkor a kilthez tartant vesz fel (a kendő keresztben a vállon át), az övére sporrant (bőrszütyőt) és dirket (tőrt) akaszt, harisnyát és csatos cipőt húz (színes masni is dukál), a fejébe pomponos balmoral sapkát (ilyet hordtak a magyar folyami flottillások is), a hóna alá meg dudát nyom. Kissé zavarja csak a képet, hogy a ma használatos kiltet egy angol fejlesztette ki 1725-ben állítólag. A duda legyen skót természetesen. Ami nem speckó skót hangszer egyébként, nekünk is van kecskedudánk, van sajátjuk az íreknek, a svédeknek, az olaszoknak, a törököknek, megtalálható a Balkánon, Tunéziában és Iránban is, tehát a licence kérdésén lehetne polemizálni.
