English
Ha már fizetnem kellett érte, a Kék-Holdba vittem a vasat, hiszen anno a Fekete-tenger kerülő túra előtt is ők készítették fel a motort. E mellett több kötelező szervizt is csináltattam náluk, a szívem is oda húzott. Kiderült, hogy a levelem elveszett valahol, (megkerestem őket is támogatás kapcsán), viszont láttak fantáziát a tervezett utamban, bizalmat, láncszettet és fékbetétet valamint olajcserét is kaptam. Így 800 km előnyhöz jutottam, hiszen a szervizre szánt összeg kb. 4 tank benzin ára volt, már régóta csak így számolgattam azt a keveset, amiből gazdálkodhattam. Nagyon hálás vagyok a támogatásukért, talán ők sem a szégyenfalra tesznek majd fel. A gumikérdést egy kölcsön megállapodás keretében a barátnőm GS 650-jéről „szereztem” (a beszerzésre már nem volt elég idő), majdnem új állapotú Anakeeról van szó. Bevált.
Időközben sikerült szert tennem plusz 40.000 forintra egy régi projektorom eladásából, a számos problémára egyszerűen csak nem gondoltam és ez, mint sokszor, most is segített. Ha már a fejembe vettem a túrát, csak a világvége vagy valami hasonló esemény húzhatta keresztül a számításaimat. Ez várható is volt a félművelt/félkegyelmű összeesküvéselmélet-hívők szerint, de gondoltam addigra haza is érek, itthon mégsem olyan kellemetlen szembenézni az apokalipszissel. Mondjuk nyáron, baráti társaságban, sörrel a kézben lett volna a legtutibb, de hát mindegy, mert ismét elmaradt.
A szállások keresésének sarkalatos kérdésében is a nehezebb és körülményesebb utat választottam, hiszen couchsurfingelni mindenki tud, túl kézenfekvő lehetőségként kizártam ezt. Az előre kitalált tematikához illően külföldön élő magyarokkal próbáltam felvenni a kapcsolatot, számítva a felebaráti szeretetre, melyet nem a kárhozattól való félelem ösztönöz. Kaptam egy tippet, keressem a külföldön működő keresztény közösségeket, melyet szelíden elutasítottam, tekintve, hogy bizonyosan nagyobb sikerrel járok, de az embernek nem a hit a mércéje, az erkölcs az egyház által kisajátított fogalom. Álságos lett volna hát segítségért hozzájuk folyamodnom ellenszenvem miatt.
Gyenge facebook marketinggel próbálkoztam tehát, megkeresve a külhonban élő honfitársak közösségeit az útba eső országokban. Tapasztalataim tanulságosak, de ha belegondolok egyáltalán nem meglepőek. Mindenkinek megvan a saját problémája, ami számára a fontosabb, mint egy odavetődő kalandorocska, (hacsak nem valami celeb az). Volt, hogy egy kóbor macska érdekesebb volt a postok között, és igen kevés pozitív visszajelzés érkezett. Mielőtt ítéletet hoznánk, miszerint a mai kor sajátsága a felületesség és a hagyományos értékrendek devalválódnak korunk társadalmaiban, ne adj isten a magyar mentalitással példálóznánk, tegyünk kísérletet objektív szemszögből a téma megközelítésére. Emberek vagyunk, abban pedig, hogy valaki épp motorral télen motorozik egy nagyot arra, éppenséggel semmi különös nincs. Tegye, ha jónak látja. Találkoztam interaktíve zsebnapóleon adminnal (akinek egy tenyerest még tartogatok a stílusa miatt), csekély intelligenciájú természetgyógyász közösség-alapítóval, de pár jó emberrel is, akiket igazán érdemes volt megismerni, mindennapi hősök ők, példaként szolgálhatnak másoknak. A facebook sajátos működése miatt sok üzenetemet nem is olvashatták a megkeresett emberek, ez igen megnehezítette a kapcsolatteremtést. A magukat hivatalos képviseletként hirdető oldalak közül pedig sehonnan nem jött visszajelzés. Tehát a segítő szándéknak szikrája sem látszott, mivel nem egyéni közösségi profilokról van szó, ezt igen nehezményezem. Ilyen például a Magyar Online pont net „média portál” és az összes önmagát hivatalosnak feltüntető oldal, így a kulturális képviseletek. (Mindannyiuknak levelet is küldtem, tehát nem az elveszett üzenet kategóriába sorolhatóak.) Válaszra sem méltattak, csak azért foglalkozom itt a lejáratásukkal, mert az elvárható legkevesebbre sem voltak hajlandóak, szerepük és tevékenységük ezért kérdéseket vet fel bennem. A fent említett oldaltól zavaros (semmilyen) magyarázatot kaptam végül, miután hazaértem, és felajánlották az esetleges együttműködést, amennyiben feliratkozom a hírlevelükre… Nem mellesleg a tárgyilagossághoz is hozzátartoznak a fentiek. Azért osztom meg ezeket a negatív tapasztalatokat, hogy más ne fusson fölösleges köröket, ha nem muszáj.
Kaptam segítséget viszont a kocsma.blog.hu blog oldaltól, bár eltervezett kocsmalátogatásaim a szűkös anyagiak miatt igencsak esetlegesnek tűntek, nem rajtam múlott, hogy nem tudtam viszonozni a bizalmat. És belefutottam egy-két lufioldalba, köztük a szellemvárosokba pl, ahol már egy lakatlan, vagy elhagyott épület fotója is közzététel tárgya lehet, de legnagyobb részt fogalmuk sincs az általuk posztolt „szellemes” helyekről, hiába érdeklődtem. Pedig jó „kutatási terep” lett volna Anglia és Skócia híres szellemkastélyai miatt.
Aztán volt szó arról is, hogy plüss lovacskákat szállítok Skóciába, egy ott élő magyar család kislányának. Részemről megvolt a szándék, de talán mégsem volt olyan fontos, vagy megoldották másképpen... Szívesen fuvaroztam volna a játékokat.
