Kedves Olvasó! Íme egy rendkívüli utazás terve. Alapos felkészülés után indul útnak Turucz Tibi barátom, alább olvashatjátok vázlatos útvonaltervét. Remélem velem együtt sokan kíséritek majd figyelemmel több hónapos túráját. Élményekben, kalandokban gazdag utat kívánok, a szerencse kísérjen utadon! Gyurgyó
2014 októberében a Yamaha Austria vendégeként volt szerencsém részt venni az általuk szervezett offroad hétvégén Horvátországban.
El Camino - Az Út - Mindig az út az ami fontos, nem pedig a cél.
Huszonnegyedik nap: Fisterra-Muxia 29 km Az utolsó napom volt ez amikor, gyalogoltam. Finisterrát már teljesen világosban hagytuk, el és sajnos nem tudtunk elköszönni a srácoktól, mert még aludtak. Csak Eriktől búcsúztam el, mert ő ment vissza Santiagoba, aztán pedig indult haza vonattal, mivel lassan vissza kell mennie az egyetemére, illetve, mint ahogy már említettem az ágypoloskákat nehezen viselte. Meglehetősen nagyok voltak a hullámok, mikor elhagytuk a partot, vagy lehet, hogy csak nekem tűnt így. Reggel váltottunk pár szót Jarekkel, de aztán magunkba borulva szeltük az utolsó kilométereinket ezen az úton.
Huszonkettedik nap: Negreira-Oliveira 34 km Az előző este történteknek még mindig a hatása alatt voltam. Sokat gondolkoztam, vajon a véletlen volt?
Huszadik nap: 38-0 Arzúba-Santiago 38km Megérkeztem. Igen megérkeztem, tulajdonképp ezt tudom elmondani. Ennyi, vége, elértem a 0,00 kilométerhez. Hátam mögött hagytam közel 800 kilométert…
Tizennyolcadik nap: 116-81 Sarria- Hospital de Órbigo 35 km Előző este nagyon fáradt voltam, ezért korán lefeküdtem, főleg, mert az egész nagy teremben csak egyedül voltam. Aztán nem sikerült sokáig élveznem a magányt, hisz kilenc felé jött az égszakadás, olasz zarándokok képében.
Tizenhatodik nap: 200-159 Cacabelos-Lineros 41 km Akárhogy is, de nem sikerült teljesen kipihennem magam, talán emiatt nem igazán volt kedvem gyalogolni. A táj továbbra is gyönyörű volt, de a fáradtságom miatt nemigen élveztem, sokszor megálltam pihenni.
Tizennegyedik: nap 281-243 Santi Banez-Foncebadón 28 km Végre ismét hegyek… Reggel volt egy kutyás kalandom. Fel akartam mászni egy dombra, hogy jól belássam a tájat, így akartam megvárni a napfelkeltét. De miközben felfelé kapaszkodtam, nem láttam, hogy a domb túl oldalán van egy ház. Már majdnem a domb tetején rám rohant egy hatalmas kuvasz-szerű kutya. Mindjárt menekülésre fogtam a dolgot, és megláttam egy jókora husángot a földön. Ezt felkaptam, és amikor a kutya már két méterre megközelített hozzá vágtam ezt a husángot. Jó nagyot vonyított az eb és visszaszalad a házhoz. Én pedig kihasználva az alkalmat visszarohantam az ösvényre. Az egész pár pillanat alatt játszódott le. Szinte fel sem fogtam, hogy talán csúnyán megharaphatott volna. De megúsztam a lélekjelenlétemnek köszönhetően. Az eset után már nem volt kedvem megnézni a napfelkeltét a domb tetejéről.
Tizenkettedik nap: 361-323 El Burgo Ranero- León 38 km Mostanra, ha Muxiától nézem, már akkor is túl voltam a felén. A terep változatlan volt, napok óta sehol egy domb vagy lejtő, csak a lapos alföldi táj. A két lengyellel nem sokáig haladtunk együtt, mert Areknak megfájdult a térde, míg Jarek nagyobb tempót diktált, így déltől már külön-külön gyalogoltunk. Nagy ritkán törte csak meg a táj egyhangúságát egy-egy picuri kis falu, esetleg városka. Itt Spanyolországban máshogy értelmezik a város fogalmát, egy 3000 fős ,,falut” itt már városnak neveznek.
Tizedik nap: Frómista-Lédigos 439-396 43 km Túl voltam a felén, vagyis több mint négyszáz kilométert legyalogoltam, ez kicsivel több, mint a fele a S.J.P.D.P. és Santiago közötti távolságnak.
Nyolcadik nap: Cardenuela-San Bol 521-479 42 km Lassan-lassan kezdtem felvenni a Camino ritmusát. A napjaim szinte teljesen ugyanolyanok voltak. Ugyanakkor keltem, ugyanakkor feküdtem. Csak a táj változott óráról-órára, ahogy haladtam ezen a több száz éve kitaposott ösvényen.
Hatodik nap 602-558 Nájáre-Belorado 44 km Ezen a napon tettem meg (mint utóbb kiderült) a leghosszabb etapomat 44 kemény kilométerrel. Hatkor nyitották a szállás kapuját, mikor is mindenki egyszerre indult. Egész nap folyamán egyhangú volt a táj, végeláthatatlan gabonatáblákkal, ami La Rioja tartományt abszolút jellemzi. Nem hiába hívják ezt a régiót Spanyolország éléskamrájának. Hatalmas, több száz hektáros búzatáblák kísértek az egész napi utamon. Santo Domingoba pont ebédidőben érkeztem, ahol is egy kolostornál apácák üdvözöltek, és megvendégeltek házi süteménnyel és naranccsal. Nagyon kedvesek voltak és sok sikert kívántak a további utamhoz.
Ötödik nap: 642-602 Viena-Nájáre 40 km Éjszaka esett, így reggel kifejezetten hűvös időben indultam el. E napi első állomásom Logrono volt, tele gyönyörű szobrokkal, és üde zöld parkokkal. Az egyik ilyen parkban fogyasztottam el a reggelimet is.
Másnap reggel a napfelkelte már az Alto del Perdón hegy felé félúton ért. Ezen a napon az első célállomásom az időtlen bádog zarándokok voltak.
Tényleges zarándoklatom első napja, vagyis út Saint Jean Pied De Portból Bizkarettáig.
Camino Frances, azaz az álmok útján… Valószínűleg jól tettem, amikor nem írtam meg ezt az élménybeszámolót, amikor visszaérkeztem Spanyolországból. Igen, biztosan jobban teszem, hogy csak most egy fél év eltelte után ülök le és vetem papírra az élményeimet, a csodát, amiben részem volt. Tartsatok velem az én Caminómon!
|
|
|
|
|
|
|
English