English
Tizenegy óra körül én is útra keltem, Barcelona közel volt, a komp pedig aznap késő este indult. Így volt időm tekeregni a városban. Volt pár hely, amit fel akartam keresni, így megvolt a kötelező fotó a Sagrada Famíliánál, elmentünk a Güell Parkba, megcsodáltuk Colombus emlékművét a kikötőnél stb. Felmotoroztam a város melletti hegyre, ahová felvonóval is fel lehet jutni a kikötő területéről, nagyszerű kilátás nyílik innen, van botanikus kert, szép parkok szökőkutakkal. Bejött.
A katalánok fővárosát látva sokkal inkább érthető az ellentét az andalúzokkal. Sevillában nagyon direktnek tűnt a Plaza de Espana, közepén a tervezője szobrával, számomra egyértelmű kifejezése volt a versengésnek a két nép között, ami ez esetben az építészetben is megnyilvánult.
Barcelonának a sajátos hangulatát elsősorban Gaudi organikus stílusú építészete adja meg, ehhez hozzájárul még a közlekedés szervezésének egyedisége is (egyirányú, 6-8 sávos utak). Barcelona modern, Sevilla inkább tradicionális. Látni kell mindkét várost, és soha többé nem fogjuk azt gondolni, hogy Barcelona spanyol.
Madridhoz közel Mejorada del Campo-ban egy szelíd őröltet is elkapott a katedrális építés láza, 1963 óta építgeti saját templomát. Erre mondják, hogy nem gyenge...
A komphoz becsekkolva én voltam az első, de hamarosan összejött vagy húsz motoros, leginkább spanyolok, akik csak átruccantak Szardínia szigetére, de volt olasz is. Ezzel a nagy hajóval, az út kb 12 órás volt, kb 400 km távolságra. Brigi útlevelét le kellett adnom, majd a kezembe nyomtak egy lakatot és egy kulcsot, nem értettem. Elmagyarázták, hogy a legfelső fedélzeten vannak a ketrecek, ahová a kutyát bezárhatom, mert a kabinba nem lehet bevinni. Na ezért nem értettem. Egyrészt kabinom sem volt (az túl drága lett volna), másrészt eszembe nem jutott volna elválni Brigitől. Így leegyszerűsödött a kérdés is, hogy hol fogunk aludni: a decken a csillagos ég alatt. Rajtunk kívül négy német siheder vackolta be magát fent, egy kupacba gyűltünk a hálózsákjainkkal, beszélgettünk is keveset, én adtam nekik narancsot, ők egy pokrócot kínáltak Briginek. Stoppal járták be Európa fesztivál helyszíneit, hogy Szardíniára miért mentek, már nem emlékszem. Talán nem is az volt a céljuk, hanem Olaszország. Éjszaka hideg volt a tengeren, és erős szél, aludtam már jobban is. De mire Szardínia partjaihoz értünk a napsütés és az elfogyasztott kávék feltöltöttek energiával.
A szárdok szigetén Porto Torresban kötöttünk ki még délelőtt, csak pár órám volt a Korzikába induló kompig. A szárdok, akik a szigetet lakják a tenger népének (szardanák) nevezték magukat, innen az elnevezés (tehát nem az olajos halról kapták a nevüket, se nem a szaracénokról). A zászlójukon szereplő négy mór fej (Quattro Mori) valójában a legyőzött ellenség négy nemesének levágott feje bekötött szemmel, de az idők folyamán több változat is kialakult. Van, ahol a kendő a homlokon van, például. Korzika zászlaja ugyaninnen eredeteztethető, bár a mai időkben Franciaországhoz tartozik, de millió szállal kötődik Szardíniához.
Tehát ezt a kis időt próbáltam a legjobban kihasználni. Terveztem egy kb 200 km-es útvonalat Santa Teresa Gallura-ig, ahonnan majd indulnom kellett, tehát csupán északon, Sassari tartományban kalandoztunk. Voltam sztrádán (itt nincsenek autópályák, csak olyan autóút félék, és csak a nagyobb városok között), kisebb utakon, némi földúton is. Az utak elég néptelenek voltak, itt lehet elengedett kézzel motorozni. Meleg volt, de erős szél is fújt, errefelé ez jellemző nyáron. A Szentháromság Bazilika is az utunkba került véletlenül, ez az egyik legszebb román stílusban épült templom Szardínián. Szép csíkos.
A kisebb utakon a közlekedési jelzőtáblák ki voltak lyuggatva sörétessel, ez a „-Minden táblába belelövök egyet vazze!”, helyi népszokás. Elég nagy a sziget az állattenyésztéshez, ez fontos része a gazdaságnak, de napjainkban a turizmus a húzóágazat. Szardínia különleges autonóm régió Olaszországban. Szardínián vannak állítólag a legszebb, legtisztább vizű fehér homokos strandok Európában. A víz ugyan általában hideg, leginkább a nyár végén alkalmas hosszasabb strandolásra. Egyre felkapottabb hely, és drága is. A hegyek is szépek voltak, jó volt itt motorozni, sajnáltam, hogy csak ilyen kevés időt tudtam rászánni.
Santa Teresa Gallurából hamar átért a komp Korzikára, Bonifacio-ban kötöttünk ki. Kiverekedtem magam a városból és elindultam északra kempinget keresni. Időközben megállapíthattam, hogy Korzika a korzikaiaké. Sehol sem találkoztam igazi vendégszeretettel, a turisták tömegét mintha csak megtűrnék a helyiek. Betévedtem pl. egy kempingbe, ahol a tulaj a barátaival üldögélve borozgatott. Mondtam, hogy szállást keresek, erre azt válaszolta, hogy a kemping tele van. Üres volt. Egész nyilvánvaló volt, hogy mennyire nem érdekli, mit gondolok arról, hogy a pofámba hazudik.
A naplemente még az úton ért, elképesztően gyönyörű partszakaszokon haladtunk. Szardíniával ellentétben Korzika inkább az aktív kikapcsolódás szerelmeseinek jó célpont. Több magyar outdoor utazási iroda is szervez ide utakat, a változatos tájak, a kétezer méter fölötti hegyek a gyalogtúrázóknak lettek teremtve. Bakancsban vagy kajakkal különleges élményt kínálnak a mély vizű sziklamedencék és a tengerpart sziklaöblei, ahol akár búvárkodni is lehet. Strandolásra inkább a déli Bonifacio környéki partszakasz alkalmas. És hát ne feledkezzünk meg a motorosokról sem.
Tökéletesebb motoros célpontot nemigen tudok elképzelni. A sziget kicsi, tehát egy hét alatt minden zeg-zugot be lehet járni. Az utakról valahol olvastam, hogy számtalan a kanyar, én inkább úgy fogalmaznék, rövidek az egyenesek. A főbb útvonalak szélesebbek, de az autóval közlekedő turisták hada miatt néha zsúfoltak is.
Jóval sötétedés után sikerült találnom egy kempinget. A sör háromszor került többe mit pl. Spanyolországban, de a kempingért összesen fizettem 17 eurót, ami nem volt sok. Megkóstoltam a helyi fehér sört is, nekem nem ízlett.
Másnap délelőtt Ajaccio felé indultam, itt született Bonaparte Napóleon, a köpcös szülőházát szerettem volna megnézni. A városba érve azonban fel kellett adnom a tervemet, a dugóban a szűk utcákon nem tudtam haladni. A helyi autósok részéről semmiféle előzékenységet nem tapasztaltam, direkt figyeltem a rendszámokat. Az idő szorított ismét, délutánra el kellett érnem Korzika másik végébe, hogy elérjem a következő kompot, ami Olaszországba visz. Ajaccióból visszafordulva tehát Bastia felé vettem az irányt. Így át kellett vágnom a szigeten és ízelítőt kaphattam arról, milyen is itt motorozni. Nagy élmény volt, egyedül csak az erős szél volt zavaró, ami gyakori errefelé. Az uralkodó légáramlat a mistral a szárazföld felől fúj és az egyik hágón nagyon meg kellett néznem, hogyan támasztom le a motort, nehogy felboruljak vele.
Féltávnál be kellett látnom, hogy nincs esélyem elérni a kifizetett kompot. Így buktam a jegy árát, és vennem kellett egy másikat. Viszont lassíthattam a tempón, már nem volt olyan sietős. Bastiában még egy kis városnézésre is maradt időm.
Livorno felé a hajónk fél egykor indult, de mi már bevackolva egy szélvédett helyre horpasztottunk Brigivel a hálózsákban a fedélzeten. 6 óra körül kötöttünk ki, sikerült az utolsók között elhagyni a hajót álmos fejjel. Aztán a kikötőben felszerelés igazítás után kitaláltam merre menjünk. Még aznap este haza akartam érni a Full Gas által Balatonbogláron szervezett első magyarországi Touratech Travel Eventre. Átrobogtunk Firenzén és Bolognán is, és a legrövidebb út ismét élményekkel ajándékozott meg. Csupán 905 méter volt a legmagasabb hágó, amin átkeltünk, de nagyon jó szerpentineken motoroztunk. Nem is voltunk egyedül, sok helyi bikerrel találkoztunk út közben, látszott, hogy egy népszerű útvonalra „tévedtünk”.
Velencénél megettem a maradék spagettit ebédre az út mellett, a nap sütött, a hajam még mindig tartott. Szlovéniába érve még úgy gondoltam, hogy időben vagyunk, ezért inkább úgy döntöttem, itt sem megyünk fel a pályára. Szlovénia többnyire tranzit ország volt számomra, és csak átsiettem rajta. Igaz, hogy ránk sötétedett, és befagyott a seggünk a 10 fokos hidegben a hegyek között a nyirkos, ködös időben, de az egész út legjobb motoros napja sikeredett végül a mutatványból. Még éjfél előtt Magyarországra értünk Brigivel, tehát 24 óra alatt hazamotoroztunk Korzikáról (kompolással együtt) 960 km-t.
Balatonbogláron csak a sátrakban szuszogó motorosok vártak, de a buli másnap kezdődött, nem maradtunk le semmiről…
