Szicília 2016, 6. rész, Agrigento, Palermo, Erice

Gyurgyó, 2017-01-18


Tovább a déli parton Agrigento környéke volt a következő napi etap tervezett vége. Az odafelé vezető úton meglepetésemre még bunkereket is láttam. Maga az út nem volt túl látványos, bal oldalon a tenger kékje, jobb oldalon az aratás utáni aranysárga tarló kísért bennünket. Azért kibírtam sírás nélkül.

Agrigento jelentős turisztikai központ, egy csipetnyi Görögország. Itt található ugyanis a Templomok völgye, amelyben két ősi dór stílusú templom látogatható állapotban van, a többi sitt. Ez a legfőbb látványosság.

Agrigento mellett, San Leone-ban találtam egy kempinget, ahol nagyon korrekt áron bungalow-ban aludtunk aznap. Szemben a kempinggel volt egy vegyesbolt is, ahol feltölthettem a készleteimet. A kutyabarathelyek.hu -n olvastam egy cikket, miszerint az egyik olaszországi élelmiszer-üzletlánc (Conad) bevezetett egy kutyabarát újdonságot, nemcsak, hogy be lehet vinni az ebet, de kutyás bevásárlókocsikat terveztek. Igen, úgy mint a gyereket, be lehet ültetni a vakkancsokat a kosárba. Ez az üzlet nem ilyen volt, de az említett boltokból láttam párat, viszont sajnos sosem volt alkalmas letesztelni, pedig vicces lett volna.

Kimostam a ruháimat, feltöltöttem az akkukat. A mosás rendszeres elfoglaltság, általában 3 garnitúra fehérneművel utazom, plusz egy, ami rajtam van épp. A zuhanyzást pedig praktikusan felöltözve kezdem, majd a tus alatt leveszem az átázott (beáztatott) cuccot, és a többivel együtt a padlóra dobom (dulván). Így kevesebb mosószer kell (vagy épp semennyi), mert fürdés közben rájuk folyik a sampon, tusfürdő, és szépen ki is taposom őket. A legkényesebb művelet mindig a víz kicsavarása, mert ha nagyon megtekerem, akkor nem marad benne víz, de az eredeti formája is csak emlék lesz. Ez persze anyagfüggő, de azért csak óvatosan, inkább több fogást kell rajta venni! A kempingekben általában vannak mosógépek is, pár euróért azzal is lehet mosni. Háztartási gépekről van szó (vagy nagyobb ipariakról), amik nagyobb ruha mennyiségre vannak kitalálva családoknak. Én sajnálom rá a sör árát, és sorba állás, értetlenkedés is velejárója lehet. (Egyébként külön gyártanék mosógépet a férfiaknak, amin csak on-off gomb van, számomra a jelzések hieroglifák, könnyebben elvezetnék egy űrhajót, mint helyesen beállítsak egy programot.)

Másnap én és az akksik feltöltődve vágtunk neki a sziget átszelésének észak felé. Cefalu volt a cél, látnivaló itt is akad bőven. A sziget belseje forró volt, de azért tűréshatáron belül, egyértelműen kellemesebb a klíma a partok közelében. Egy kis eltévedésnek köszönhetően találtunk út közben egy patakot, ahol Brigi is teljesen felfrissülhetett. Nyáron Szicília folyói, vízfolyásai szinte kiszáradnak a belső területeken, tehát szerencsések voltunk.

Ha a térképen zöld foltot látok, azt lehetőség szerint megpróbálom nem elkerülni, így ezen a szakaszon is átvágtunk egy Nemzeti Parkon (Parco delle Madonie), aznap is jót motoroztunk. Szállást találni nem volt kihívás, Cefalu az egyik leglátogatottabb turista célpont Szicíliában, egymást érik a tengerparti kempingek.

Palermo már közel volt, a komp viszont csak egyszer, pénteken indult Szardínia felé, addig még volt egy napom. Gondoltam, megnézem a nevezetes Erice várát, és persze Corleone-t sem szerettem volna kihagyni. Palermo-n keresztül vezetett az utunk, sietni nem kellett, tehát a városnézést is beiktattam. Nagyobb városokban, ahol városnéző buszok is járnak, nem szoktam túlbonyolítani a nevezetességek keresését, könnyű rátalálni egy megállóra, ahol a turistákat veszik fel, aztán nincs más dolog, mint követni a buszokat. Ami érdekes, oda ők tuti el is mennek. Ha pedig ledekkol az ember egy helyen, csak meg kell várni a következő járatot, mivel ugyanazokon az útvonalakon haladnak. Végül visszajutunk a kiindulási pontra, ahol lehet értékelni a látnivalókat, vagy elkapni a következő kört, és menni még egyet…

Megvettem a kompjegyet is. A kikötői jegyirodába lépve, azt hittem eltévedtem, mert egy üres, csarnokszerű légkondis helyiségben találtam magam, ügyfél sehol. De hamar kiderült, hogy jó helyen járok, csak épp ebben az időpontban senki nem akart jegyet venni rajtam kívül. Elég sokat kompoztam az utóbbi években, és volt egy kezdeti bizonytalanságom, ezért eleinte mindig megvettem a jegyeket előre (interneten). Azonban mostanra ez megváltozott a tapasztalatok alapján. Nem nagyon tudok elképzelni olyan kompot, ahová még egy motor nem fér fel (na jó, mégis).

Kabint foglalni nem kötelező, tehát a kapacitáshiánytól való félelem (nem férünk fel), nemigen jöhet szóba. Akciók vannak a netes vásárlásnál is, de ugyanezeket adják a helyszíni vásárláskor is, vagy még jobb „last minuit” kondíciókat. Az én matekom szerint a kompjegyem Szardíniára kutyástul, motorostul 25 euróba került. Persze elismerem, hogy elég sajátos logika alapján számolok. A hajótársaság adott 27 euró kedvezményt a 110 eurós árból (amit a következő velük való utazáskor lehet felhasználni, de ha egy szigetre megy az ember, akkor lesz visszaút is általában). Maradt 83. Mivel a komp este indult, és reggel kötött ki (kb 400 km, megspóroltam egy éjszakai szállásdíjat, ami kb 25 euró, maradt 58. És 400 km-en elfogyasztott volna a motor kb 30 eurónyi benyát. Ezt is levonhatjuk, így jön ki a 28. Majdnem ingyen volt.

Természetesen kabinjegyet nem vettem, hosszabb utakon a fedélzeten szoktam aludni, kutyával be sem lehetne menni a fülkékbe. Ha valaki ilyesmit tervez, érdemes alaposan átgondolni, mit visz fel a raktérből a fedélzetre a cuccai közül, mivel a ”jaj elfelejtettem valamit” nem elég meggyőző ahhoz, hogy visszaengedjenek az utazás ideje alatt lezárt raktérbe. Derékalj, hálózsák, pia, kaja, meleg cucc amik szükségesek. Éjszaka a tengeren hűvös és erős szél fúj, ezt nem szabad elfelejteni, különben vacogás lesz. Valahogy így:

Lehet a hajó belsejében is aludni pl. a folyosókon (a székek direkt alkalmatlanok erre), de a hajó belseje általában tele van közepesen megbüdösödött emberekkel, lábszaggal, meg amit még hozzá tudsz képzelni. Semmi para, de ha nem muszáj, inkább a friss levegő. Nyilván ez a módszer viharos időjárás esetén azért megfontolásra ajánlott. A menetszél sem elhanyagolható, 40-50-nel hasítanak a nagy kompok, a gyorsjáratú szárnyashajók pedig még többel, ez sem emeli a hőérzetet. Szóval, ha felkészülsz, még kényelmes is lehet, a meleg vackodból bámulhatod a csillagokat, vagy játszhatsz titanicosat a hajó orrában, ha vittél magaddal női főszereplőnek valót.

Pár órát elcsavarogtunk tehát a városban, majd indultunk Erice felé. Erice egyben a hegy neve is, ahol a városka áll, 750 m magasan, Trapani felett, ahonnan felvonóval is fel lehet menni a csúcsra. Mi persze a szerpentinen közlekedtünk észak felől. Ez volt az egyik legszebb vár, ahol eddigi pályafutásom alatt jártam. Elképesztően szép panoráma nyílik a környező vidékekre. Az északi szerpentin nagyrészt erdős részeken át vezet, a déli oldal kopárabb, és az aszfaltcsík is keskeny. Nem hiszem, hogy itt turistabuszok fel tudnának jönni a hajtűkanyarok miatt. A kilátás a tenger és Trapani felé itt is hibátlan volt, többször megálltam gyönyörködni benne.

Az élményekkel teli nap után már csak egy szállás kellett, és a calabriai sziklafokban (Faro Capo Vaticano) nem csalódtam, ezért most egy hasonlót vettem célba, San Vito Lo Capo-t, ahol Szicília egyik legszebb strandja is található. Tényleg az, csak jó szögből kell nézni, hogy a szeméthegyek ne lógjanak bele a képbe. Talán költői túlzásnak tűnhet szeméthegyeket emlegetni, pedig a szomorú valóság az, hogy itt is embermagas kupacokban áll a hulladék az utak mentén. Már egy hete a szigeten voltam, és ezek az élmények a hangulatomra is rányomták a bélyeget. Néha bosszús voltam, de leginkább lehangolt a helyiek igénytelensége.

Folytatása következik!




Copyright Kondor Túra Társaság 2019 - Minden jog fenntartva.