Kárpátalja motoros túra 2014, negyedik rész

...Próbálkoztunk sátorhelyet keresni, de hamar kiderült, hogy akkor messzebb be kell mennünk a hegyek felé, mert elszórtan mindenhol lakóépületek álltak, körülöttük karámokkal....

Gyurgyó, Indy, 2014-07-01


Kárpátalján nincsenek nagy távolságok, hamar oda is értünk aznapi tervezett végállomásunkra, a Fekete-Tisza nevű faluba. Innen 17 km a Fekete-Tisza forrása. Próbálkoztunk sátorhelyet keresni, de hamar kiderült, hogy akkor messzebb be kell mennünk a hegyek felé, mert elszórtan mindenhol lakóépületek álltak, körülöttük karámokkal.

Ezért inkább megpróbálkoztam a falu boltjában a szálláskereséssel. Egy hölgy volt az eladó, vidáman trécselt pár másik nővel, amikor megleptem a kérdésemmel. Először igen tanácstalan volt, mondta, hogy errefelé nincsenek szálláshelyek, de nem tágítottam. Eddig úgysem volt szerencsénk magánházban aludni, gondoltam itt az alkalom. Ezen az ötletemen még jobban meglepődött, majd felhívott valakit. Nem értettem a beszélgetést, de amit kihallottam belőle, valahogy így képzelem (egy idősebb hölggyel beszélt): - Szia bábuska! Van itt két hülye magyar, elég szerencsétlennek néznek ki és szállást keresnek. Segítesz rajtuk? Befogadod őket egy éjszakára? – Magyarok? Na és rendesnek látszanak? Ugye nem visszacsatolni jöttek Kárpátalját? Na jó, jöjjenek, a vendégszobában elalhatnak… De mindenképpen valami vicces párbeszéd zajlott, ugyanis mindenki nevetett, csak én álltam ott feszengve. Tibi kint várakozott, közben összefutott két kölyökkel, akik épp a játszótérről mentek haza ketten, egy lovon, felszerelkezve íjjal, nyílvesszőkkel. Szőrén ülték meg a lovat, a játszóterük pedig a környező hegyvidék volt.

Errefelé huculok élnek, most megtapasztalhattuk a vendégszeretetüket. Egy kislány jött értünk a bolthoz és elkísért a 200 méterre álló házig. Valóban egy kedves nagymama volt, aki befogadott bennünket. Később fény derült a családi összefüggésekre is, mert a boltos hölgy a szomszéd házban lakott férjével és két kislányával, a nagymama pedig mellettük. Át is jöttek később a kisebbik lánnyal, megnézni mit alkotunk Tibivel a kertben. Ugyanis még út közben Tibi vett 3 kiló (!) füstölt halat. Mivel igazi pecás, nem tudott ellenállni, mindenképp meg akarta kóstolni. Én nem szeretem, de csak akkor ellenkeztem egy kicsit, amikor kiderült, hogy az én dobozomban kell szállítani, mert büdös. Ezen az estén terveztük a halvacsorát, de mivel tényleg van egy markáns illata az ételnek, mondtuk a maminak, hogy inkább az udvaron, szabad tűzön sütnénk meg olajban, ne kelljen egy hét múlva is ránk gondolnia a szag miatt, ha bemegy a házba. Találtunk köveket, építettünk egy tűzhelyet, és bevonva a család érdeklődő tagjait, megsütöttük a vacsorát. Természetesen kínáltuk is őket, el is fogadták, szerintem ízlett nekik. Cserébe kaptunk friss meleg kecsketejet és teát, amit errefelé áfonyával turbóznak fel. Reggelire pedig tojás volt a menü. Kétségkívül ez volt a legérdekesebb éjszakánk az út során.

Még este megkérdeztem, mivel tartozunk a szállásért cserébe, a mami azt mondta semmivel, nem akart pénzt elfogadni. De mi úgy gondoltuk, az illendőség úgy kívánja, hogy fizessünk. Ezért reggel Tibi mégis adott 100 hrivnyát, ami korrekt összeg volt.

Ez volt utazásunk legtávolabbi pontja, a Fekete-Tisza forráshoz 3 óra lett volna az út, azt mondták, még egy teljes napot kellett volna rászánni. Időnk pedig már nem maradt, ideje volt hazafelé venni az irányt. Kedvünk lett volna még egy napot eltölteni a vadonban, bár a nagymama mondta, hogy errefelé vannak harapós állatok, mint a vadmacska, a farkas és a medve. Szám szerint nemhogy akadnak, hanem néha többen is vannak, mint elegen. Egy esti halsütés mélyen az erdőben talán nem a legjobb ötletünk lett volna.

Elbúcsúztunk, majd indultunk vissza a Tisza mentén végig, déli irányban. A haladósabb főútón mentünk végig, aznap este Nagyszőlősön terveztünk éjszakázni, ahol Yoshi is lakott, szerettünk volna végre személyesen is találkozni vele. Út közben gondoltam megállunk Huszton, de a GPS a városközpontot a település szélén jelölte, ide is vezetett, persze a túlsó oldalon. Mivel átrobogtunk a városon, és semmi lenyűgöző nem késztetett megállásra, úgy döntöttünk, nem fordulunk meg. Vettem cseresznyét és epret is az útszéli árusoktól, gondoltam itt az ideje, hogy betegre zabáljam magam belőlük. Nagyon olcsó volt, Magyarországra érve láttam, hogy 2-3-szoros áron kínálták ezeket a gyümölcsöket. Nagyszőlősre beérve beiktattunk egy pihenőt, megálltunk egy étteremnél, be is toltuk a motorokat az utcáról. Ami azért lett később érdekes, mert ugyan nem voltunk szem előtt, mégis az érdeklődés középpontjába kerültünk. Először egy ukrán motoros állt meg, és bejött beszélgetni velünk, épp arrafelé igyekezett, amerre már jártunk, túrán volt. Később, pont miután kihozták az általunk rendelt ételt, egy autó állt meg, és kiszállt belőle egy srác, majd odalépett hozzánk, és azt kérdezte, mire hívhat meg bennünket, merthogy ő a helyi motoros klub elnöke, Attila, és errefelé így szokás. Mivel épp a terített asztal mellett ültünk, nem volt mit elfogadnunk, invitáltuk, üljön le, de sietett, sok intéznivalója volt, mert másnap vonult katonának. Őt is tartalékosként hívták be, az ígéret szerint csak Kárpátalján kell majd szolgálnia. Magunkra hagyott bennünket, de nem sokáig mert pár perc múlva megérkezett egy másik motoros egy Harley-vel, Igor, aki a főnök helyettese volt. Ő aztán megmutatta azt is, hol érdemes megszállnunk. Kézzel, mert 500 méterre voltunk a hoteltől.

Becsekkoltunk, majd zuhanyoztunk, Yoshival megbeszéltük, hogy itt fogunk találkozni. Aztán elszenderedtünk mindketten. Később megérkezett Yoshi, és hívott, menjünk még egy kicsit motorozni. Olyan nagy buzgóság egyikünkben sem volt, Tibi az utcai ruhát vette fel, leballagtunk a parkolóig.

Úgy nézett ki, esni is fog, ezért Tibi inkább nem szállt motorra, mi ketten nekiindultunk a város környéki látnivalókhoz. Először felmotoroztunk Kankó várának romjaihoz, majd egy templomot néztünk meg egy közeli magaslaton, Yoshi felcsapott alkalmi idegenvezetőmnek. A Kankó-vár, korábbi nevén Ugocsa-vár a Fekete-hegyen áll, a közeli Tisza révjeit és a mellette futó utat ellenőrizték belőle. 1558- ban lerombolták, mára csak néhány falmaradvány látható belőle. Nagyszőlős (egykori nevén Asszonyságszőlős) a néhai Nagy-Magyarország legkisebb vármegyéje, Ugocsa vármegye utolsó székhelye volt, amely ma Magyarország, Románia és Ukrajna között van felosztva. A lakosságának, hasonlóan a többi kárpátaljai városhoz mára csak kis része magyar. A lakosság drasztikus csökkenését az elköltözések, orosz, ukrán lakosság betelepülése, valamint a megtorló akciók okozták. Az embereket tízezrével hurcolták el az úgynevezett „málenykij robotra”.

A két állomás között csak egy kellemetlen közjáték volt, hogy leesett a láncom. Yoshi meg is jegyezte induláskor a várromnál, hogy laza. Ezt én is tudtam, mondtam, ha visszaérünk, tervben van a feszítés. De nem bírta ki, miután legurultunk a városba, le is dobta. Kísérőm szerszámaival megoldottuk a problémát, de az látszott, hogy mostanra a jó láncot is tönkretették a kopott fogaskerekek. (Ezért kell együtt cserélni őket.)

Tibi időközben egyedül sétálgatott a hotel környékén, de nem sokáig, mert Éva néni felfedezte őt. Éva néni hivatásos idegenvezető, és mindenki ismeri Nagyszőlősön. Később jót nevettünk, mert Tibivel együtt sétálva többször is elmentünk mellettük Yoshival, de észre sem vettek, annyira el voltak mélyülve a beszélgetésben. Így megosztva erőinket, egy gyalogos és egy motoros derítette fel a város nevezetességeit.

Éva néni vezetésével Tibi meglátogatta a Perényi kastélyt, amely ma középiskolaként üzemel, szépen fel van újítva, és Bartók Béla gyermekkori lakóházát is. Perényi Zsigmond, Ugocsa főispánja volt a kastély utolsó ura, aki a 48-as szabadságharc alatt az országgyűlés elnöke is volt. A bukás után az osztrákok kivégezték, mint a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláíróját, a szabadságharc egyik vértanújaként emlékezünk rá. A kastélyba ugyan bemenni nem tudtak, de a szemben lévő házba, ahol Bartók nevelkedett, igen, még fényképeket is csinálhatott.

Bartók Béláról is hallott Tibi érdekes történeteket. A beteges, félénk gyermek az édesanyjával költözött Nagyszőlősre, miután édesapja egy Egyiptomban szerzett betegségben fiatalon, 32 éves korában elhunyt. A gyermek zenei tehetségét állítólag itt, a helyi iskolában fedezték fel, majd az édesanyának, aki tanítóként dolgozott, felajánlottak egy egy éves fizetés nélküli szabadságot, hogy a fiút tovább képezhessék. Bartók végül Amerikában halt meg, zenei munkássága az egyetemes zenetörténet és kultúra szempontjából is korszakalkotó volt, a kínai popzenére is jelentős hatást gyakorolt. (Nem vicc…) Hát ezért láthattuk őt (ki ritkán, ki gyakrabban) a megboldogult zöldhasú bankókon.

Talán érdekes még Nagyszőlősön, a Béke téren álló, Afganisztánban szolgáló és meghalt ukrán katonák emlékműve. Nem a szovjet-afgán, hanem a jelenlegi USA-NATO Afganisztáni háború ukrán áldozatainak állít emléket a szobor. Egy eltűntként nyilván tartott katona nevével kevesebbet véstek fel a fekete márványra, mert édesanyja a mai napig hazavárja, ezért nem engedte a fia nevét felírni…

Nagyszőlősi tartózkodásunk így igen tartalmasra sikeredett, este még egy sört is megengedtünk magunknak a szálló melletti csehóban, a helyi motorosok társaságában.

Következett az utolsó nap, és a leghosszabb táv, amit megtettünk az út során. A határátlépés előtt meglátogattuk a csetfalvai református templomot, amely festett kazettás fa mennyezetéről híres. Én felmásztam a toronyba is lefényképezni a galambszaros harangokat. Úgy látszott mostanában nem számítottak látogatóra odafent. Jártam már itt, utoljára 10 éve, akkor épp takarítás után lehetett, más hangulata lett a fényképeknek.

A reformáció idején készültek a festett mennyezet, Asztalos Lándor Ferenc iparos keze maradandót alkotott. A templom falain ma is jól látszódnak a 2011-es árvíz nyomai, ahol egy tábla őrzi Móricz Zsigmond emlékét. Az író nagyapja itt volt református pap, édesanyja pedig itt született. Az árvízkor a házak jelentős hányada nagyobb károkat szenvedett. Az újjáépítésben magyar segélyszervezetek is jelentős részt vállaltak, mára a falu teljesen újjáépült. Azóta a gátat is megmagasították. A település mindössze 2km-re van a Tiszától.

Sok turista jár ide (is) csupán a templom miatt, bár az idei évben nem akar beindulni a szezon. Mindenki fél a kelet-ukrajnai helyzet eszkalálódásától.

Ittunk még egy hűsítő kvaszt a templom melletti kocsmában, majd Tiszaújlaknál léptünk be Magyarországra. Az ukrán oldalon még megálltunk a Turul emlékműnél, majd gond nélkül léptünk be az országba. Az ukrán vizsgálatok után még tartottam egy kis sztriptízt, felvettem a Spyke túraruha esővédőjét, ehhez le kellett vetkőznöm. Senki nem tapsolt meg, de nagy hasznát vettem az úton hazafelé, legalább négy zivataron haladtunk keresztül. Tibitől Szolnok előtt vettem búcsút, ő Szekszárd felé folytatta a hazautat.

Azt hiszem, bár eltérítettek bennünket az eredeti terveinktől a műszaki problémák és a hill climb, de amit kerestünk, a kalandot megtaláltuk, mindkettőnknek nagy élmény volt a közös út. Ebben a szezonban tervezünk még együtt egy albániai kalandozást, a Condor Riders Adventure Club (http://kondortura.hu/hu/rolunk_c19/condor_riders_adventure_club_crac_p6) színeiben, a vadregényes ország mindkettőnk kedvence. Igazi bajtársként küzdöttünk végig egymás mellett, a nehéz pillanatok összekovácsoltak bennünket. Kárpátalja lenyűgöző tájai, a magyarokkal való találkozások örök emlékként maradnak meg.

Az ukrajnai választások után két nappal jöttünk el, az új elnök az esélyes Porosenkó lett. Más plakátot nem is igen láttunk. A nép nem feltétlenül a szimpátia alapján döntött így, Porosenkó édesipari nagyvállalkozó, azaz csokigyáros, a híres Roschen márka tulajdonosa, e mellett autógyára is van. Az emberek úgy gondolkoznak, hogy ha elég gazdag ember kerül hatalomra, talán kevesebbet vesz el a közösből. Ismerős helyzet, volt már Magyarországon is ilyen választás…

A választásokon egyébként szeretett volna indulni Darth Alekszejevics Vader 58 éves politikustroll is Kijevben, azonban még szavazni sem engedték, mert a Sötét Nagyúr nem volt hajlandó levenni az arcáról a Vader maszkot.

Ez talán egy jó jel, amíg a humor él, és egy ilyen fazont óriásplakáton lehet hirdetni, addig nincs nagy baj. Bár a választások ideje alatt Donyeckben halálos áldozatot is követeltek az összecsapások. Reméljük, hogy a helyzet rendeződik a közeljövőben, valamilyen formában, ez a konfliktus ugyanis nem egy távoli galaxisban játszódik, hanem itt a szomszédban…




Copyright Kondor Túra Társaság 2019 - Minden jog fenntartva.