Eu Cool-Tour 2012 Blog 12. Ben Nevis, Isle of Skye

...Az öreg mesélte, hogy az egy édesvizű tó, de dagály idején a tenger vize gyakran beömlik. És ritkán bekerül a vízzel egy-egy cápa is. Aztán persze kimenni nem tud, így csapdába esik. Azt mondta két méteres dögök is jönnek néha, hogy mi lesz a sorsuk, arról már nem tudtam meg érdemit. De a szigeten mindenki nagy pecás, saját csónakokkal mennek a tengerre, persze alkalmasint viszik a turistákat is jó pénzért...

A rövid romlátogatás után nekieredtem Fort William felé. Ha jól emlékszem a szuper esővédő ruhámat Invernessből induláskor vettem fel először. Ez nem sok észre vall, tudom, de a narancs szín nem áll jól nekem. Így viszont már csak a kesztyűm nem volt vízhatlan, a szkafander öltözékemben vígan motorozgattam az igazi Highland felé.

Gyurgyó, 2013-01-15


A rövid romlátogatás után nekieredtem Fort William felé. Ha jól emlékszem a szuper esővédő ruhámat Invernessből induláskor vettem fel először. Ez nem sok észre vall, tudom, de a narancs szín nem áll jól nekem. Így viszont már csak a kesztyűm nem volt vízhatlan, a szkafander öltözékemben vígan motorozgattam az igazi Highland felé.

Fort Williamben illetve a környékén terveztem a következő éjszakai megállót, Fort Williamből csupán egy privát élménybeszámoló lehetőségének ajánlatát kaptam. Megtisztelő volt ugyan az érdeklődés, talán ha egy lábtörlőn elalhatok, éltem is volna vele, de ilyesmiről nem esett szó, csak a lájkolás ment. Aztán beesett egy szállás-csapda is, ugyanis egy Gábortól kaptam egy lehetőséget Falkirkben aludni. Igyekeztem is, de út közben jött az SMS, hogy sorry, de közbejött neki valami. Elég kellemetlenül érintett az eset, hiszen mivel ez a lehetőség elég konkrét volt, nem kerestem mást. A stílus miatt, ahogyan ezt közölte velem, pedig szentségeltem is keveset, ha ezt olvasod Gábor, nem vagyunk haverok… Sosem voltunk, és nem is leszünk.

Rögtönözni nem esik nehezemre, csak kellemetlen ilyen üzenetet kapni 1 órányira a cél előtt. Ben Nevis környékén jártam épp, és így visszagondolva persze, szerencsésen alakult a dolog. Már kezdtem azt hinni, hogy kivételes érzékem van a szálláskereséshez, ismét egy hostelre bukkantam. Azaz az első, ahová betértem egy igen fura hely volt. Az erdő szélén, sehol senki, recepciós nyista. Kerülgettem az épületet, hol juthatnék be érdeklődni, mire körbejártam, az ajtóra kiakasztottak egy táblát, miszerint mehetek a picsába. Érdekes stílust választottak ennek közlésére, a szemembe is mondhatták volna, értek a szóból. Talán be voltak gyulladva tőlem, fene se tudja. A szomszéd telekre gurultam hát, és ott egy működő szállás fogadott. Egy spanyol srác volt szolgálatban a recepción, ahogy végignézett rajtam, közölte, hogy no para, csekkolni és egyebek ráérnek, és bevezetett a drying roomba. Ilyet még nem láttam eddig, aztán lassan összeraktam a képet. Ben Nevis az U.K. és egyben Skócia legmagasabb csúcsa, 1350 m. Nagyon népszerű kiránduló hely, a hostelek is a bakancsos turistákra vannak specializálódva. Ezért hát a drying room, az átázott felszerelésem egy óra alatt csontszáraz lett ebben a helyiségben.

Rajtam kívül még volt egy holland pár, 3 német srác és egy lány vendég is, akikkel találkoztam. Lelkesen osztogattam a projektmatricáimat, a holland sráccal többet is sikerült beszélgetnem. Csak pár napra ruccantak át a kontinensről trekkingelni. Ismét volt alkalmam megcsodálni az értelmetlen vízvezeték szerelési stílust, és bár 8 ágyas szobában aludtam, szerencsém volt, nem horkolt senki túl hangosan, sikerült jól aludnom. A spanyol recepcióssal is diskuráltam, javasolta, hogy nézzem meg a Skye szigetet, amely a belső Hebridák legnagyobb tagja, mert az annyira fajin, hogy a skótok meg oda járnak kirándulni. Pedig csak birkák vannak, meg sziklás tengerpart. A Hebridák a Skót partoktól nyugatra található szigetcsoport, sok szigeten laknak is. Ha már az elnevezéseknél tartunk, Skóciát pedig hívják Kaledóniának is (elsősorban irodalmi művek), ezt a nevet még a rómaiak adták a vidéknek.

Másnap tehát megcéloztam Skye szigetét, tudván, hogy nem kell kompoznom, olyan közel van a szárazföldhöz, hogy híd vezet oda. Nagyon mélyen nem akartam behatolni a szigetre, mégis a túlsó végén kötöttem ki Dunvegan-ban. Közben rám sötétedett, ezért megálltam egy alkalmasnak látszó helyen. Egy kocsma volt, ahol útbaigazítást kértem, és nemsokára előjött egy öreg, hogy akkor itt van szállás is, ha akarom. Konkrétan az épületben. Nagyon olcsó volt, egy egész lakosztályt kaptam, mivel az egyetlen vendég voltam. Befűtött, majd később még a laptopját is ideadta, igaz wifi csak a padlásablakban volt. Rendeltem reggelit is, amit az öreg készített (hamburgert sült krumplival), közben beszélgettünk, megmutatta a csónakmotorját is. Az épület elég lepukkant volt, ezért is volt alacsonyabb az árfekvése a szállásnak. itt mindenki a turistákból él, de szezonon kívül alig akad vendég. Az ablakomból épp egy nagyobb vízre láttam rá, reggel érdeklődtem mi is az. Az öreg mesélte, hogy az egy édesvizű tó, de dagály idején a tenger vize gyakran beömlik. És ritkán bekerül a vízzel egy-egy cápa is. Aztán persze kimenni nem tud, így csapdába esik. Azt mondta két méteres dögök is jönnek néha, hogy mi lesz a sorsuk, arról már nem tudtam meg érdemit. De a szigeten mindenki nagy pecás, saját csónakokkal mennek a tengerre, persze alkalmasint viszik a turistákat is jó pénzért.

Reggel elindultam visszafelé, csak úgy amerre az út visz. Nagy eltévedésre nem volt lehetőség, hiszen egy szigeten voltam, aszfalt be-ki ugyanaz. Már harmadik napja esett, de a szkafanderemben nem volt kellemetlen. Csak a kezem fázott a vizes kesztyűben kicsit. De egy óráig még az is bírta. A híd felé motorozva egyszer csak szembejött velem egy Transalpos! Annyira el voltam mélázva, hogy csak inteni tudtam, mire megfordultam és utána eredtem, már nem érhettem utol a szakadó esőben. Pedig érdekelt volna, mit keres itt. Ha jól emlékszem pakkja is volt, tehát nem helyi hülyével találkoztam.

Szóval mentem, amerre gondoltam az irányt. És kikötöttem egy kikötőnél. Van ugyanis kompforgalom is a szigetre. Gondoltam, kipróbálom ezt is, de órákat kellett volna várnom, így lemondtam az élményről.

Összehoztam pár km kerülőt, de legalább megnéztem Skye zugait. Így szezonon kívül nincs meg a varázsa, nyáron biztosan szép. Indultam vissza a hídon át, aznap délutánra már megvolt a kompjegyem Belfastba. Igen hosszú, kb 8 órás út állt előttem, az időjárás nem kegyelmezett. Sok megállót is kellett tervezzek, mert a felföld hegyei között haladtam délre, Glasgow és a sík vidék irányába, a célom a kompkikötő, Carnryanban volt.

Hát volt mit nézni és fotózni út közben. A gyönyörű tavak mellett elhaladva egyre logikusabbá vált a Nessie-vel kapcsolatos média-hack teóriám. A Loch-Lomond nevét meg is jegyeztem.

A sík vidék felé, egyszer egy teherautót előztem, amikor fél szemmel láttam, hogy lassít a nyílegyenes, belátható szakaszon. Óvatosságból én is fékeztem, és jól tettem. Egy hatalmas gímszarvas sétált át ráérősen az aszfaltcsíkon. Háttérként a lenyűgöző eseménynek, jobbra, balra sík területek, a sziklás talaj patakokkal szabdalva, távolban havas hegycsúcsok, mindez rőtes, barna színben. Azért is írom le ilyen részletesen a képet, mert mire eszméltem, a szarvas már nem volt elég közel a fotózáshoz. Nem szaladt, csak ballagott, de ha űzni kezdtem volna, biztosan magasabb sebesség fokozatba kapcsol.

Kiérve a síkságra már csak az izgatott, hogy elérjem a kompot, bár a legjobb zöldmezős-birkás-szamaras képet itt lőttem, nem Írországban.

Glasgowban megálltam venni egy üveg whiskyt, amúgy sem ígért különleges látnivalót a város. Általában őrizkedem attól, hogy képeslapokat gyártsak, és nincs nehéz dolgom, mert nem értek a fotózáshoz. Felkavarja a gyomrom, ha interneten mások által készített képeket osztanak meg, a hitelesség szóba sem jöhet. Én az Olympus kalandálló kameráit használom már két éve, bírják is a gyűrődést, de azért kompakt gépek, ez esetben a zoom üzemmód az általam kifejlesztett biozoom technológián alapszik. Tehát közel kell menni a témához. Mindezekből kifolyólag az én képeim nincsenek tele objektívvel, de remélem átadnak valamicskét abból, amit láttam és tapasztaltam. Kevés utómunkára azért néha szükség van, a profi fotózás művészet, és nem a sajátom. Talán pont azért, mert egy profi képnek sok esetben a valósághoz csak érintőlegesen van köze, viszont kedvcsinálónak, vágykeltőnek annál jobban megfelel.





Copyright Kondor Túra Társaság 2024 - Minden jog fenntartva.