El Camino 2013/5, Crazy Noel és az első eltévedés

El Camino 2013/5, Crazy Noel és az első eltévedés

Hatodik nap 602-558 Nájáre-Belorado 44 km Ezen a napon tettem meg (mint utóbb kiderült) a leghosszabb etapomat 44 kemény kilométerrel. Hatkor nyitották a szállás kapuját, mikor is mindenki egyszerre indult. Egész nap folyamán egyhangú volt a táj, végeláthatatlan gabonatáblákkal, ami La Rioja tartományt abszolút jellemzi. Nem hiába hívják ezt a régiót Spanyolország éléskamrájának. Hatalmas, több száz hektáros búzatáblák kísértek az egész napi utamon. Santo Domingoba pont ebédidőben érkeztem, ahol is egy kolostornál apácák üdvözöltek, és megvendégeltek házi süteménnyel és naranccsal. Nagyon kedvesek voltak és sok sikert kívántak a további utamhoz.

Stephen Walker Etióp, 2013-06-05


Hatodik nap: 602-558 Nájáre-Belorado 44 km

Ezen a napon tettem meg (mint utóbb kiderült) a leghosszabb etapomat 44 kemény kilométerrel. Hatkor nyitották a szállás kapuját, mikor is mindenki egyszerre indult. Egész nap folyamán egyhangú volt a táj, végeláthatatlan gabonatáblákkal, ami La Rioja tartományt abszolút jellemzi. Nem hiába hívják ezt a régiót Spanyolország éléskamrájának. Hatalmas, több száz hektáros búzatáblák kísértek az egész napi utamon. Santo Domingoba pont ebédidőben érkeztem, ahol is egy kolostornál apácák üdvözöltek, és megvendégeltek házi süteménnyel és naranccsal. Nagyon kedvesek voltak és sok sikert kívántak a további utamhoz.

A szokásos időben érkeztem meg a mai végcélhoz Beloradoba, ahol az volt a tervem, hogy kint alszom a szabad ég alatt, de az esős időjárás eltántorított a tervemtől. Egy hatalmas, több száz fő befogadására alkalmas albergue-ba szálltam meg a város szélén, aminek még medencéje is volt. Később a városban összefutottam az ismerős baszk apával és fiával. A fiút Gorkának hívták. Előző nap csak egy üdvözlés erejéig találkoztunk, de ma amint megláttak meghívtak egy kávéra. Közben kiderült, hogy Bilbaóból jöttek és két napot biciklivel, két napot gyalog járják a Caminót. Sokat meséltek a baszkokról, például arról, hogy ott Bilbaóban baszkul tanítanak az iskolákban, és a baszk a fő nyelv. Nagyon barátságosak voltak velem, és meghívtak hozzájuk, talán a jövő évi utamon majd meglátogatom őket.

Később csatlakozott hozzánk egy brit, akit Noelnek hívtak. Elég érdekes figura volt számomra, amikor találkoztunk, Gorka apja mutatott be neki, és arra a kérdésemre, hogy hova valósi azt válaszolta, hogy mindenhová. Értetlenkedve néztem rá miután elmesélte nekem, hogy szinte egész életében úton van. Igaz, van családja is Londonban, de ő pár hónapnál tovább sehol sem marad. Többször járt már Indiában, mert nagyon tetszik neki az ottani nyüzsgő kavalkád, és már rengeteg más helyen is megfordult a világban. Próbáltam még kérdezgetni, de nem volt túl beszédes. Annyit még megtudtam, hogy a Caminón már sokadjára jár, egyszerűen nem tudja megunni. Ezután Budapestről beszélgettünk, és csak úgy sorolta az általa ismert nevezetességeket. Igazán nagyon furcsa figura volt, mintha ügyet sem vetett volna rám és a kérdéseimre. Csak arra válaszolt, amire kedve volt. Végül felhozta a baszk nyelv, illetve a magyar nyelv közti hasonlóságokat. Igen a hasonlóságokat, amiket én egyáltalán nem véltem felfedezni, de ő bizton állította, hogy mi rokon népség vagyunk, legalábbis ami a nyelvünket illeti. Ilyenről még soha nem hallottam, és próbáltam a mi finnugor teóriánkat elmagyarázni, de ő mereven kitartott a saját gondolatmenete mellett. Végül, amilyen hirtelen jött olyan hirtelen távozott. Gorka mosolyogva ismételgette: ,,crazy, crazy…”

Nem sokkal ezután én is elköszöntem és visszamentem a szállásra. Az eső megint rákezdett, így elmaradt a medencés tervem. A délutáni órákban találkoztam Andrissal, akivel az első nap is összefutottunk. Éjszaka sokat gondolkoztam ezen a Noelen, egy picit irigyeltem amiért ennyire szabad és független. Egész megjelenése olyan volt számomra mint a könyvekből megismert világcsavargók, és egyáltalán nem illett bele ebbe a Caminó atmoszférába, ő egy igazi vándor, aki nem tudja, hogy hová tart csak megy az úton.

Hetedik nap: 558-521 Belorado-Cardenuela 37 km

A hetedik nap több kihívást tartogatott számomra. Az elsőre nem is kellett sokat várni. Ahogy kiértem a városból, máris belefeledkeztem a gondolataimba, és monoton gyalogoltam alig figyelve az útjelzéseket. Így, bár meg voltam győződve, hogy a helyes útirányba haladok, szép lassan elfogyott előlem az ösvény. Ekkor végre előkapartam az úti könyvet és meglepődve konstatáltam, hogy ez nem az a hely ahol lennem kéne, és azt sem tudom, hogy hol van az a hely ahol lennem kéne: vagyis eltévedtem. Fel sem ocsúdtam a felismerésből, amikor elkezdett szakadni az eső is ráadásul… Behúzódtam egy fa alá és megreggeliztem, miközben törtem az agyam, hogy most merre. A közelben hallottam egy patak zúgását, és felébredt bennem az ösztön, hogy ha patak, akkor előbb utóbb embereknek is kell lennie. Átverekedtem magam a csalánon, ami összevissza mart, plusz teljesen szétáztam. Semmi pánik, csak előre, követve a patakmedret. Eltelt egy óra, mire végre kutyaugatást hallottam. De a patak túl oldaláról, így át kell jutnom valahogy. Mivel jobban már nem tudtam elázni ezért csak szimplán átgyalogoltam a vízen. És végre bejutottam egy faluba, ami épphogy csak rajta volt a térképen. A helyiek helyreigazítottak és egy fél óra múlva vissza is jutottam Beloradoba.

Tehát indulhatott ismét a mai út előröl. Időközben kicsit sikerült megszáradnom, sőt mire az Oca hegyre felkapaszkodtam, teljesen szárazak lettek a ruháim. Az Oca hegy egy picit elüt a környezetétől hisz egész magasan, 1100 méteren fekszik, a flórájára is inkább a hegyvidéki fenyvesek jellemzőek. A látványba ismét sikerült teljesen belefeledkeznem. Az eső újfent nekikezdett, de egyáltalán nem zavart, sőt kifejezetten élveztem. Vidáman gyalogoltam tovább, míg a zarándoktársaim mind megálltak és várták az eső elálltát. Miután leereszkedtem a hegyről, az eső is abbahagyta, és meglepetésemre ismét találkoztam az Andrissal, akivel ezután együtt gyalogoltunk tovább. A nap második része tökéletes ellentéte volt a délelőttnek, hihetetlen meleg lett, de nem adtuk fel. Igen fáradtan értünk be az albergueba. Elég hosszúra sikeredett ez a nap és ráadásul az egész faluban nem volt egy bolt sem, csak egy bár, ahol nem sikerült igazán jóllaknom. De annyira fáradt voltam, hogy nem érdekelt csak lefeküdtem, kipihenni a nap fáradalmait.





Copyright Kondor Túra Társaság 2019 - Minden jog fenntartva.